Please Stand-up

"Try not to be a cunt!"

A poszt címét Jim Jefferies ausztrál származású stand-up komikus egyik interjújából vettem, mivel ez a tömör öndefiníció tökéletesen kifejezi azt a kettősséget, ami megfogalmazódik az emberben a fellépéseit látva. Anekdotikus történetei hallatán egy igazi ösztönlény képe rajzolódik ki előttünk, aki bárról bárra jár az ivócimboráival, miközben mindenhol könnyűvérű nőket hajszol, és bármikor kapható egy csíknyi kokainra, bármilyen koszos is legyen az a vécédeszka. Szereti a sportot, az egyik kedvenc tévésorozata a Kemény zsaruk (mi más!), és minden álma, hogy hollywoodi filmekben szerepeljen. No nem főszerepben, elég neki valami mellékszerep is. Ehhez képest az FX kábelcsatorna megszavazta Jefferiesnek a bizalmat, hogy egy afféle kvázi-önéletrajzi jellegű sorozatot készítsen a számukra, mint Louis C.K: ez a Legit, amiből ebben az évben már lement 13 rész, jövőre pedig visszatérhet a sorozat a 2. évaddal. Jefferies karrierje tehát felfelé ívelni látszik, és Ausztrália és Nagy-Britannia után immár az Egyesült Államok közönsége előtt sem ismeretlen a neve.

Saját elmondása szerint az ausztrál fenegyerek azt a humort szereti, amivel az ember kockázatot vállal (Pryor, Carlin, Hicks, Rock), és ennek megfelelően ő sem fogja vissza magát a világot jelentő deszkákon. Témáinak nagy részét kicsapongó, nihilista életvitele adja, és a stílus is ennek megfelelő: sokszor morbid, fekete humorral átitatott monológokban fogalmazza meg kissé beteges életszemléletét, miközben egymást követik nála az obszcén kifejezések, és jól láthatólag nagyon élvezi, ha szavaival a közönség egy részének az elevenébe hatol. A politikai korrektséget még hírből sem ismeri, és a közönség kegyeibe sem próbál minden áron beférkőzni; HBO-s fellépésének a kezdetén közli az amerikai közönséggel, hogy ő bizony ateista, ezután pedig hosszasan poénkodik a keresztények kárára.
Persze nem Jefferies az első, aki ebben a műfajban olyan tabutémákat feszeget, mint a szexualitás, az alkoholizmus vagy éppen a droghasználat; ő is a fentebb felsorolt kedvencei által kitaposott utat koptatja, mint a tengerentúlon sok más kollégája. Amiben viszont az egyik legjobb jelenleg, az az, hogy ezt a vonalat minden erőlködés nélkül, hitelesen, és ami talán még fontosabb, megnyerő módon tudja tálalni a közönség felé. Legyen bármennyire is övön aluli a humora időnként, van valami csibészes jelleg az előadásmódjában, ami miatt könnyen elnéz neki az ember szinte bármit.
Természetesen még így sem fog bejönni mindenkinek, amit Jefferies csinál. Így lehetett ezzel az a fickó is, aki egy manchesteri fellépése alkalmával dühösen felrontott a színpadra, hogy megsorozza pár balossal hősünket. Nem meglepő módon az elhíresült incidensből maga Jefferies gyúrt egy önreflexív, humoros szegmenst első DVD-re rögzített fellépéséhez (Jim Jefferies: Contraband, 2008).

Akinek ennyi alapján kedve támadt megnézni valamit tőle, annak ajánlom a 2009-es I Swear to God és a 2010-es Alcoholocaust című fellépéseit, amelyekhez készítettem magyar nyelvű feliratot, ami elérhető a SuperSubtitles-ön. Jó szórakozást!